Amikor egy szerelmi kapcsolat véget ér, bizony, lyukat mar az ember szívén és fáj. Hogy mennyire fáj, függ attól, hogy aktív kezdeményezői, vagy passzív elszenvedői vagyunk a szakításnak. Tény viszont, hogy mindkét esetben előáll pszichológiai értelemben a tágan értelmezett gyász állapota, melyet általában nehezebben él meg a szakítás passzív elszenvedője, de teljesen természetes, ha a szakítás kezdeményezőjénél is jelentkezik (sokszor azonban ők nem vallják be).
A szerelmi bánat időszakában sokszor nagy érzelmi hullámzások tapasztalhatóak: egyik pillanatban felszabadultnak érezzük magunkat, majd a legváratlanabb pillanatban tör ránk a másik hiányának maró fájdalma. Minél hosszabb, minél komolyabb kapcsolatnak lett vége, annál erősebben tudnak időről időre ránk törni az emlékek, a közös élmények, annál nagyobb valószínűséggel történik meg, hogy a legváratlanabb pillanatban is eszünkbe jut valamiről.
Nagyon hiányzik… Elképzeltük vele az egész életünket, terveket dolgoztunk ki és építettük a közös jövőt. De vége lett és elvesztettük egymást. Hiányzik, hogy nem mellette fekszünk le és nem vele ébredünk? Hogy nem ölel már meg azzal a szerelemmel, ahogy régen tette? Hiányzik az érintése, és ahogy néz? Tele van a szívünk emlékkel és élménnyel, amit együtt éltünk meg. Az életünk része volt és nagyon szerettük őt.
Ezt a fájdalmat többen többféleképpen próbálják feldolgozni. Sokan magányba fordulnak, és mesterséges gyűlöletet ébresztenek magukban egykori kedvesük iránt. Mások barátaik körében próbálják feldolgozni szerelmi bánatukat, az esetek döntő többségében úgy, hogy közösen kreálnak érvrendszert arról, hogy egykori szerelmük miért nem volt méltó hozzájuk, és hogy mennyire jó, hogy a kapcsolatnak vége lett.
Szintén tipikus megoldás a másik kapcsolatba menekülés, amikoris kimondott vagy ki nem mondott szerelmi bánattal próbál valaki új kapcsolatot létesíteni abban a reményben, hogy az új partner elfeledteti vele exét. Olyanok is vannak, akik külső segítséget vesznek igénybe és pszichológushoz, kineziológushoz és egyéb eljárásokat hirdető szolgáltatókhoz fordulnak.
Minden esetben javaslom Önnek, hogy vizsgálja meg a választott irány tudományos alapjait, valamint azt is, hogy a választott módszer mennyire speciálisan fókuszál a tágan értelmezett gyász (esetünkben: szerelmi bánat) feldolgozására.
A nem megfelelő módszer megválasztása magában rejtheti a rendszeresen visszatérő fájdalom veszélyét, ami a lezáratlan kapcsolatból ered, és amiatt fordulhat elő, hogy az elengedés folyamata szakmailag és módszertanilag nem helyesen felépített lépéssort követ.
A Grief Recovery módszert® (melyről részletesebben ITT olvashat) teljes szakmai meggyőződésemmel ajánlom szerelmi bánat feldolgozására, hiszen
- munkámban a pszichológia tudomány eredményeire építkezem
- a módszert tipikusan tágan értelmezett gyász (ebbe tartozik a szerelmi bánat) kezelésére hozták létre
- a módszer 40 év gyászoló közössége (több, mint egy millió embertársunk) visszajelzése alapján nyerte el mai formáját
- tudatosan felépített cselekvésprogram, meghatározott konkrét módszertannal
- A módszer fókuszában a kimondatlan dolgok kimondása, a lezáratlanok lezárása, az érzelmek felszabadítása és az elengedés áll.
Mire számíthat, miután a Grief Recovery® cselekvésprogramot megvalósította? Arra, a szakítást intelligensen és tudatosan kezelje. Arra, hogy elvesztett szerelmével kapcsolatos érzéseit a helyén tudja kezelni, képes legyen arra, hogy a hiányát építő módon élje meg. Arra is, hogy az Ön lelkében a megszűnt kapcsolatával összefüggő érzések a helyükre kerüljenek – elősegítve azt, hogy Ön úgy kezdhessen új szerelmi kapcsolatot, hogy az előzőt teljesen lezárta. Új kapcsolatát tiszta lappal kezdheti, és őszintén mosolyoghat új partnere oldalán.
Tekintse meg a módszerről készült rövidfilmet ezen a linken. Felhívjuk
figyelmét, hogy a rövidfilm intenzív érzelmi hullámokat tartalmaz, mely sorstárs gyászolók visszajelzései alapján nyerte el végleges formáját.