Amikor az ember életének, talán legnehezebb időszakain megy keresztül (elvesztette szeretett közeli hozzátartozóját, véget ért egy párkapcsolata, vagy egy barátba vetett bizalmát, stb.) többféle dologba próbál belekapaszkodni. Általában ilyenkor a közeli barátok, munkatársak, családtagok – látva a szomorúságunkat – megpróbálnak néhány „jó tanáccsal” ellátni. Ezek általában azonban sajnos zsákutcába vezetik lelki folyamatainkat. A leggyakrabban elhangzó mondatok, melyekkel valójában jót akarnak, de valószínűleg inkább rosszat tesznek:
1. “Az idő mindent megold”
Ez az egyik legveszélyesebb mondat, mely hosszú időre vakvágányra vezetheti szeretteink elvesztésének feldolgozását és a gyógyulási időt sokszorosára növelheti. A lelkünk ugyanis pontosan ugyanúgy működik, mint a testünk: súlyos problémák esetén külső beavatkozásra van szükségünk. Jó példa erre, ha eltörik a karunk, akkor megvárjuk, hogy magától meggyógyuljon? Valószínű nem, ugyanis a törött csontot először helyre kell illeszteni, gipsszel rögzíteni, hogy lassan gyógyulva visszanyerhesse az eredeti állapotát. Az összetört szívünkkel ugyanez történik.
Ha csak azt várjuk, hogy az idő gyógyítsa meg a fájdalmunkat, akkor a legváratlanabb pillanatokban, akár több év távlatából is előjöhet a maró, fájdalmas érzés, amitől egyik pillanatról a másikra újra szomorúvá válunk. Ez pedig nagyon veszélyes, hiszen a tudatalattinkban bujkáló fájdalom időközönként nagy valószínűséggel előtör és hosszú évekre képes az emberi kapcsolatokat megbénítani.
2. „Vágj bele gyorsan egy új kapcsolatba”
Véget ért a párkapcsolatod, külön váltatok az egykori szerelmedtől és a barátoktól lépten-nyomon mit hallasz? Menj és keress egy másik társat, úgysem illett hozzád az előző. Úgyis találsz szebbet, jobbat stb. Segítenek ezek a szavak? Elsőre lehet, sőt, erősnek is érezhetjük magunkat és még az is lehet, hogy találkozgatni, ismerkedni kezdesz egy új kapcsolat reményében. Ám azt veszed észre, hogy újra és újra kudarcba fulladnak a randevúk, nem érzed felszabadultnak magad más társaságában. Hidd el, hogy ez normális, nem Veled van baj. Ugyanis amint egyedül maradsz a gondolataiddal újra beléd mar a fájdalom, akaratlanul is be-bevillan az ex kapcsolat egy-egy pillanata, felelevenednek a régi érzelmek és a gyötrő fájdalom. Fontos, hogy érzelmileg is megérj arra a szintre, hogy el tudd engedni a múltat, ehhez azonban foglalkozni kell a szakítás feldolgozásával. Ezáltal leszel képes boldogan élni a jelenben és pozitív gondolatokkal, bölcsességgel, tapasztalattal gazdagodva visszatekinteni a múltra.
3. „Ne is gondolj rá, tereld el a figyelmedet.”
Nagyon sokszor elhangzik az a jótanács is, hogy ne gondoljunk a fájdalmainkra, hanem valamivel tereljük el a figyelmünket. Ideig óráig lehet, hogy jó megoldásnak tűnik, de a kiegyensúlyozottsághoz nem lesz elég. Lehet, hogy amíg belemerülsz a munkádba, elkezdesz alkotni, stb. jobban érzed magad, ám amint kizökkensz, amint egyedül maradsz önmagaddal, újra előjön a feldolgozatlan fájdalom. Nem szabad terelni és halogatni az érzelmeket, hanem dolgozni kell velük. Figyelni kell önmagunkra, hiszen ha a saját érzelmeinket képesek vagyunk megérteni, akkor mind a teljesítményünk, mind az emberi kapcsolataink pozitív változásokat öltenek.
4. „5 fázison kell végigjárnod, utána elfelejted a fájdalmat.”
Ami a köztudatban kering a gyász szakaszaival kapcsolatban, az Elisabeth Kübler-Ross munkássága, ami óriási és korszakos jelentőségű a gyászfolyamatok működésének megismerésében. Kübler-Ross halálos betegségben szenvedő emberek lélektani folyamatait írta le, és hasonló szakaszokat észlelt a haldokló közeli hozzátartozóinál is: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Érdekesség, hogy ő maga sem állította azt, hogy ez az öt fázis mindenkinél jelen van. Mégis a munkásságára hivatkozó írások sok esetben csak az öt fázist említik, figyelmen kívül hagyva a gyászoló személyiségét és az elvesztett kapcsolat jellegét. Mindez azért veszélyes, mert az öt fázisról olvasó gyászoló gyógyulását megtörheti, ha megijed attól, hogy nem tudja aktuális állapotát elhelyezni az öt szakasz valamelyikében. Pedig nem feltétlen következik be az 5 fázis, például kevés gyászoló tagadja le a történteket és nem mindenki érez dühöt. Lehetünk dühösek, pl. ha a súlyosan beteg nagymamámnak soha nem mondtam el mennyire szeretem, továbbá származhat egy kapcsolatból is düh, de nem törvényszerű velejárója. A gyásszal, vesztességgel kapcsolatban nincsenek előre megírt szabályok, amiket át kell élni, amiket éreznünk kell. Minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyász egyedi.
Lehetséges megoldás
Törvényszerű, hogy akárhányszor elvesztett szerettünkre gondolunk, összeszoruljon a szívünk? A válaszom: NEM. Sikeres veszteségfeldolgozáskor, megtanuljuk elengedni a fájdalmat, felszínre hozzuk az elfojtott és kimondatlan érzelmeket és szavakat. A modern pszichológia tudomány hatékony módszerekkel rendelkezik a gyász feldolgozására. Ilyen a Grief Recovery Módszer® is, melyet Grief Recovery® specialistaként teljes szakmai meggyőződésemmel ajánlok figyelmébe.
Ingyenes konzultációra az oldal alján jelentkezhet.